¤1. rész (A találkozás)

Sziasztok! Úgy döntöttem ma, így karácsony alkalmával meghozom az első részt. Remélem elnyeri a tettszéseteket. Boldog karácsonyt!
Puszi, Adrii

Mint, minden reggel ma is 6:00-kor keltem fel, hogy legyen időm elkészülni a suliba. Elindultam a fürdő felé, bezártam magam után az ajtót, mivel mamának szokása az, hogy ilyenkor készíti be a mosnivalót, amikor készülődök. Gyorsan megmostam a fogam, és az arcom majd tettem magamra egy kis sminket. Még mindig pizsamában voltam, így még keresni kellett valami ruhát is. Az időjárás elég esős itt London városban. Elindultam a szobámba, és beálltam a ruhásszekrényem elé. Felvettem egy fekete csőszárú farmert, meg egy szürke felsőt. A telefonomat kivettem a párnám alól, és a nadrágom zsebébe csúsztattam, majd megigazítottam az ágyam. Mikor mindennel megvoltam, elindultam a földszintre, a konyhába.  Megláttam mamát, amint épp a reggelimet készíti.
- Jó reggelt mami! - pusziltam meg - Köszönöm. - pillantottam a szendvicsre, amit nekem csinált
- Hogy aludtál lányom? - kérdezte, persze ezt a kérdést minden reggel fel szokta nekem tenni
- Jól köszönöm. - mondtam - Ugye te is reggelizel velem?
- Persze, mindjárt. - mondta, miközben elkezdett mosolyogni
- Na, jó! Majd én elmosogatok, te egyél! - mosolyogtam, majd elkezdtem mosogatni a tányérokat, ami a tegnapi vacsora terméke
- Meddig leszel suliban? - kérdezősködött
- Tudod, ma hétfő van! Háromig vagyok. - mondtam, miközben végeztem a mosogatással
- Indulok, jön a busz! - mondtam, majd felkaptam a földről a táskám, az ajtónál felvettem a fekete converse tornacipőm, és a szintén fekete bőrkabátom, és elindultam a buszmegállóba, ami az utca végén volt. Mi London szegényebb negyedében élünk, mama már nyugdíjas, így abból a pénzből élünk, amit a szüleim hagytak rám.
Ahogy odaértem a buszmegállóba, megpillantottam a legjobb barátnőmet Honey-t, és a barátját David-et. Mind kettőjüket imádom, és örülök annak, hogy együtt vannak már lassan egy éve. 
- Sziasztok! - köszöntem nekik mikor odaértem
- Szia Scar! - ölelt meg Honey 
- Szia, David! - köszöntem újra
- Bocsi, szia Scarlett! - mosolygott
- Neki meg mi baja? - böktem oldalba Honeyt
- Á, az a baja, hogy ma nem alszok ott nálunk, mert anyával el kell mennem valami divatbemutatóra. - magyarázta
- Értem. - mondtam, majd láttam amint a busz befordult az utca végén.
A diákok lökdösték egymást, hogy jó helyük legyen a buszon. Ezt sosem értettem, minek kell. Na, nekem is végre sikerült felszállnom, majd levágódtam egy helyre, és vártam, hogy megérkezzünk a suliba. Odaértünk. Majd elindult lefelé a tömeg a buszról. Sikerült nekem is leszállnom, majd elindultam a suli bejárata felé. Ekkor valaki megfogta a csuklómat.
- Engem nem akartál megvárni? - kérdezte Honey
- De igen, bocsi! - nevettem - Hol hagytad a lovagod? 
- Ilyenkor nem beszélek vele, ha morcos. - mosolygott - Neked is kellene már egy fiú.
- Nekem? Ne nevettess már! - nevettem fel
- Scarlett 18 éves vagy! Az isten szerelmére. - utálom, amikor ilyeneket mond
- Rendben, hanyagoljuk a témát! - mondtam majd odaértünk a teremhez. 
Honey- al helyet foglaltunk a helyünkön, majd elkezdődött az érdekes matek óra. 
Körülbelül az óra felénél, az igazgató jött be egy fiúval. 
- Egy új tanulót hoztam! Ő itt Michael Lewis! Fogadjátok szeretettel. - mondta az igazgató
Olyan csajozós, nagydumás srácnak nézett ki. Nem az én esetem, ezt csak azèrt mondom, mert hallottam, ahogy a többi lány sugdolózik.
- Miss. Morgan, felállna, kérem! - szólt rám a tanár - Megkérhetem magát, hogy segít Mr. Lewis-nak behozni a lemaradását?
- Igen, tanárút. - mondtam udvariasan, majd meghallottam a csengőt. Mindenki futott ki a teremből, de a fiú még mindig ott állt.
- Hé, megmutatnád nekem a sulit? - kérdezte egy csábos mosollyal
- Talán. - mondtam, majd elindultam ki a teremből
- Megtudhatom a keresztneved? - kérdezte, miközben követett
- Scarlett. 
- Gyönyörű neved van. - mondta.
Ekkor észrevettem, hogy csak mi vagyunk a folyosón. Megragadta a csuklóm, és maga felé fordított.