¤2.rész (Csak álom volt?)

Sziasztok! Meghoztam a 2.részt. Várom a kommenteket és véleményeket ide is!
Puszi, Adrii

- Scar, ébredj! - ébresztgetett a barátnőm, ekkor jöttem rá, hogy az egész csak egy álom volt. 
- Elaludtam. - mondtam, ebből is látszik mennyire érdekes a matek óra. De Michael, tényleg valóságos volt, ő az új osztálytárs. Egy ilyen nagy dumás, csajozós fiú nekem nem kell. Kicsöngettek matekról, a következő óra tesi lesz. Elindultunk Honey-el ki a teremből.
- Este nem aludtál? - kérdezte nevetve.
- De aludtam. - mondtam - Ma nem lenne kedved eljönni hozzám?
- A mai nap nem jó, tudod divatbemutató anyuval. - emlékeztetett
- Igaz, bocsi. - mondtam, majd megláttam, hogy David siet felénk.
- Honey, annyira sajnálom, hogy megsèrtődtem. - majd megölelték egymást. Én el is jöttem onnan, hagytam őket kettesben. Bementem a lányöltözőbe, és elkezdtem átöltözni. Már rajtam kívül nem volt senki az öltözőben, ekkor hallottam, hogy valaki bejött.
- Honey, későn jöttél! - nevettem.
- Bocsi, én nem Honey vagyok! - hallottam meg a hátam mögül egy férfias nevetést. Megfordultam.
- Ez a lányöltöző! - világosítottam fel.
- Tudom. - mondta, miközben még közelebb jött. Nem bírtam megmozdulni, lefagytam. - Kellesz! - súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Nem ismertem a fiút, valami felettem járó lehetett. Ekkor megláttam, hogy a háta mögött egy kést szorongat. Majd erőt vettem magamon, és elfutottam előle. De ő jött utánam. Megijedtem tőle. Lementem a suli pincéjébe, összekuporodtam, és elkezdtem sírni. Meghallottam, hogy jön valaki. Annyira féltem. Közeledett.
- Van itt valaki? - hívogatott egy  férfihang. Ekkor meglátott engem. Felém jött.
- Minden rendben lesz. - ölelt át. - Michael vagyok. És te? 
- Scarlett. - nyögtem ki nagy nehezen. - Köszönöm.
- Mindentől megvédelek. - mondta, ezzel sikerült teljesen megnyugtatnia. - Mi történt?
- Semmi. - hazudtam - Mennem kell órára. - indultam volna, de megragadta a csuklómat.
- Hé, várj csak. - mondta - Gyere velem. Bízz bennem. 
- Elég nehéz olyan emberben bízni, akit alig ismerek. - mondtam.
- Rendben, majd mesélek magamról. Jó lesz így?
- Igen. - mondtam, miközben kikísért a kocsijához. Beszállt.
- Ne félj! Gyere! - paskolta meg az anyósülést.
- Figyelmeztetlek, ha meg akarsz ölni, felőlem rendben. - mondtam, halál komolyan. Mire ő felnevetett.
- Nyugi, senki nem fog meghalni. - mondta, bár úgy nézett ki, mint aki meg akar ölni, mert olyan gyorsan vezetett. Befordult, egy kis erdőbe vezető földútra. Attól féltem arra készül, hogy kirak az erdő közepén, és itt hagy. De miért is tenné ezt?
Ekkor megpillantottam, egy kis faházat. Gondolom, ide hozza a lányokat, akiket meg akar fektetni. Minek is jöttem én vele? Kiszállt a kocsiból. Kinyitotta nekem is az ajtót. Milyen udvarias. Odament az ajtóhoz, kinyitotta és bement. Én még mindig ott álltam a kocsi mellett.
- Gyere! - szólt ki. Elindultam be a házba. 
- Hány lányt hoztál már ide? - kérdeztem.
- Te vagy az első, cica. - mondta, miközben lehuppant a kanapéra. Én odaálltam elé.
- Ha már előttem állsz, táncolhatnál is nekem. - mondta egy csábos mosoly kíséretében. 
- Álmodik a nyomor. - mondtam bunkón - Miért is hoztál ide?
- Meséld el mi történt! - mondta.
- Na, jó. - mondtam, majd elmeséltem neki.
- Ettől tartottam, miattam van. 
- Mi? Ezt nem értem. - majd leültem mellé.
- Nem kellett volna ebbe a városba jönnöm. Most már veszélyben vagy miattam. - magyarázta, de a történtek másik felét nem értettem.
- Erre innom kell. - mondta, majd elindult a konyhába, és egy üveg Jack Daniel ‘s- el tért vissza. 
- Én nem iszom. - jelentettem ki.
- Egy jó kislányt fogtam ki. - nevetett. - Vagy iszol, vagy kérek egy csókot. Te döntesz.
- Ez zsarolás. - mondtam, úgy, mint aki duzzog. Még mindig a döntésemre várt. - Iszom.
- Remek. - és töltött nekem is. 
Megittam, nem is volt olyan rossz íze, mint amilyennek elképzeltem. Már vagy, az 5. felest ittam, amikor ő elkezdte simogatni a combom. A másik kezével végigsimított az arcomon. Most meg kellene állítanom, de nem volt erőm hozzá. Annyira jól esett az érintése. De én nem így képzelem el az első alkalmat. Nem is tudja, hogy még sosem voltam fiúval úgy. 
- Ne! - szóltam rá. Majd felemelt, és bevitt egy szobába, és lerakott az ágyra. Innentől nem emlékszem semmire, mert elaludtam.