¤3.rész (Mi a baj?)

Hey! Megvan az 5 komment az előző részhez, így meghoztam nektek a 3.részt. Ne felejtsetek el kommentelni!
Puszii, Adrii

Felkeltem. De a szemem még nem nyitottam ki. Nem volt erőm hozzá. Azt szerettem volna, ha álom lenne az egész. Erőt vettem magamon, és kinyitottam a szemem. Ekkor a fejem elkezdett fájni, túl sokat ittam, és nem vagyok hozzászokva az italhoz. Felültem az ágyon, és megpillantottam amint ott ül, az ágyal szembeni fotelben. A szemei csukva voltak. Próbáltam volna lemászni az ágyról, és felállni. De amikor két lábon álltam, elkezdtem szédülni. Elestem, a fapadlón. Próbálkoztam felállni, de nem sikerült. Ekkor megpillantottam őt amint közeledik felém.
- Segítek. Rendben? - kérdezte mosollyal az arcán. Én nem válaszoltam erre, csak bólogattam.
Visszatett az ágyra. Majd mellém feküdt ő is.
- Mesélj magadról. - kértem.
- Hát rendben. Mit szeretnél tudni? 
- Mindent. - mondtam.
- Hol is kezdjem. Amerikában születtem. Jelenleg 19 éves vagyok. Van egy lánytestvérem. Most költöztem ide. - mesélte, miközben átölelt. Nem tudom miért, de bízom benne. 
- Hazavinnél? Nagyi meg fog ölni, mivel 3-ra már otthon kellett volna lennem. - ültem fel. 
- Rendben. De vigyázz magadra! - mondta, majd felállt és felvett majd kivitt a kocsihoz, majd berakott az anyósülésre.
- Miért vagy velem ilyen kedves? - kérdeztem.
- Mert a szép lányokkal az vagyok. - mosolygott.
- Igen, azokkal a szép lányokkal, akiket meg akarsz fektetni? - kérdeztem, kissé bunkón.
- Ne kezd már. - kérte.
- Miért pont én? 
- Megmentettelek, örülj már. - mondta, miközben megérkeztünk.
- Szia! Soha többé nem akarlak látni. - mondtam, miközben kiszálltam a kocsiból, és bevágtam az ajtót. Elindultam a ház felé, de Ő utánam jött és megragadta a csuklóm.
- Most meg mi a baj? - kérdezte, miközben még mindig a csuklóm szorította.
- Csak menny! - mondtam, miközben próbáltam kiszabadítani a csuklóm. - Engedj el!
- Nem, mert akkor elfutsz! 
- Kérlek! Kérlek! - már majdnem sírtam.
- Rendben. - mondta, majd elengedett és befutottam a házba.
Szerencsére már mama aludt. Így nem kellett meghallgatnom a monológját. Felmentem a szobámba. Hálát adtam az Istennek, hogy holnap nem lesz suli, mivel hétvége lesz. Gyorsan a fürdőbe siettem letusoltam, fogat mostam, mivel még mindig éreztem az alkohol ízét a számban. Eszembe jutott apukám újra. Hiányzik. Majd szaladtam a szobámba. És ekkor megláttam őt, ott feküdt az ágyamon. Nem szóltam semmit, ahhoz túlfáradt voltam. Csak lefeküdtem mellé. Próbáltam elaludni, de nem sikerült.
- Miért vagy itt? - kérdeztem.
- Ne most. - mondta, majd a szemembe nézett. Közeledett felém.
- Ne! - toltam el magamtól. - Nem akarok egy újabb trófeád lenni!
- Honnan veszed, hogy csak egy éjszakára kellenél? - kérdezte.
- Te is olyan fiú vagy, látom rajtad. 
- Talán, olyan voltam. De már nem vagyok. - mondta, majd megint közeledett.
- Kérlek! Most menny el! - mondtam.
Elindult az ablak felé, majd lemászott, én pedig bezártam. Lefeküdtem aludni. Hamarosan az álmok világába kerültem.