4. rész (Most akkor mi van?)

Hello mindenki!

Úgy döntöttem, hogy meghozom a 4. részt, de ez most hosszabb és remélhetőleg izgalmasabb lesz, mint a többi. Várom ide is a kommenteket, és a feliratkozókat is a blogra.

Puszi: Adrii

Reggel csörömpölésre ébredtem. Vajon mit csinál Mama? Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő órára. 7 óra. Mami ilyenkor még aludni szokott hétvégén. Gondoltam lemegyek már és megnézem mi az. Kikeltem az ágyamból, felvettem a papucsom, és elindultam a hang irányába. A lépcső tetején álltam, és akkor megpillantottam azt a fiút, aki tegnap meg akart támadni a suliban egy késsel. Mi akarhat tőlem? Ki ő egyáltalán? Teljesen szétverte a konyhát, és a nappalit. Én meg csak ott álltam, és nem mozdultam. Észrevett. De hol van Mama? Ekkor jutott eszembe, hogy füldugóval alszik, és ezért nem hall semmit. Közeledett felém.

-         Most nem tudsz elfutni. – mondta mosollyal az arcán.

-         Ki vagy? – kérdeztem.

-         Neked az nem mindegy. – mondta flegmán.

-         Mit akarsz tőlem?

-         Befejezem, amit elkezdtem. – mondta, és megint megláttam nála a kést.

-         Mit?

-         Megöllek téged is. – mondta, és éreztem, ahogy elkezd remegni a testem. Félem tőle.

-         Ne, kérlek. – könyörögtem, de ő felkapott a kezébe, levitt a lépcsőn, és ledobott a földre. – Ne bármit megteszek.

-         Bármit? – jelent meg egy perverz vigyor az arcán, ekkor tudatosult bennem, hogy nem kellett volna ezt mondanom.

A nyakamat kezdte el szívni, és harapdálni. Undorító ez a gyerek. Próbáltam ellökni magamtól, de erősebb volt nálam. A hátát kezdtem el ütögetni. Majd erőt vettem magamon, és arcon ütöttem. Felkapott és a falnak támasztott.

-   Hogy merted ezt tenni? – kérdezte agresszívan. – Ezt még megbánod. – majd arcon ütött, és számomra elsötétült minden.

Amikor magamhoz tértem. Egy kocsiban ültem.

-         Hát felkeltél! – örült nekem.

-         Michael! – ismertem fel – Hogy? Mi történt? Már nem értek semmit? – kezdtem el zokogni – Miért történik ez velem? – ordítottam.

-         Ígérem, elmesélek mindent. – mondta.

-         Hova viszel?

-         Hozzám. A ti házatok nem biztonságos.

-         Nagyival mi lesz? – tettem fel a kérdést.

-         Nyugi, őt nem fogja bántani. Téged akar.

Mi engem? Mit akar tőlem? Nem igaz, hogy senki nem avat be.

-         Megérkeztünk. – jelentette ki.

Kiszállt, de nekem nem volt erőm hozzá. Mindenem fájt, sajgott.

-         Nem akarsz kiszállni? – szólt vissza.

-         De, csak nem bírok. – közöltem vele.

-         Segítek. – mondta, majd felkapott és bevitt a házba, letett a kanapéra.

Nagyon szép háza volt. Bár még mindig nem tudtam sokat róla. Elég titokzatos fiú volt. Most is egy fekete csőfarmert, egy fehér pólót és egy fekete bőrkabátot viselt. Én pedig itt voltam vele, egy rövidnadrágban, és egy pólóban, mivel ebben szoktam aludni. Kiment a konyhába, engem pedig ott hagyott a kanapén. Lefeküdtem, befordultam és megpróbáltam elaludni.

Sikerült is, de álmomban megint megjelent a fiú, aki meg akar ölni. Sírva ébredtem fel. Éreztem, hogy a hátam simogatja, és azt mondogatja „Semmi baj!”.

A szemem még mindig csukva volt, és még mindig háttal feküdtem neki. A jelenléte olyan megnyugtató volt számomra. De nem! Nem próbálok meg még egyszer aludni. Megfordultam, és felültem.

- Köszönöm. – motyogtam.

- Mit?

- Azt, hogy megmentettél. – nyögtem ki.

Nem válaszolt semmit, csak egy mosoly jelent meg az arcán.

-         Tudod, elég fura érzéseim vannak veled kapcsolatban. – mondtam őszintén – Bízok benned, és megnyugtató számomra, ha velem vagy.

-         Nekem ez a dolgom, hogy ilyen lányokat védjek meg, mint te. – mondta.

Ezt most komoly?

-         Ez a munkád? – kérdeztem.

-         Sajnálom, nem árulhatok el többet. Csak ha eljött az ideje. – mondta gépiesen.

-         Értettem. – mondtam.

-         Nem szeretnél elmenni, letusolni? – kérdezte,

-         Az jó lenne. – mondtam. – Hol van a fürdő?

-         Fent az emeleten első ajtó jobbra.  – magyarázta.

-         Várj! Veled megyek, adok ruhát. – mondta.

-         Köszönöm. – mondtam, mikor oda értünk a fürdő ajtaja előtt.

Bementem, és elkezdtem vetkőzni. A tükörbe nem mertem nézni, mert tudtam mit látnák. Egy lányt, akit megvertek. Levettem a ruháim, és beálltam a zuhany alá. Lemostam magamról a megaláztatást, a mocskot. Már vagy egy órája áztattam magam. Amikor kopogott.

-         Minden rendben? – szólt be.

-         Persze. – szóltam vissza.

Kiszálltam a zuhany alól, és magamra tekertem a törülközőt. Rávettem magam, és belenéztem a tükörbe. Megláttam az arcomon a lila foltot a vállamon a kiszívott részt. Úgy döntöttem inkább végzek én magammal. Megláttam a borotvapengéket. Elkezdtem magam vágni.